Jenei – Adorján – Kocsis: Idehallgass, Isten…

Idehallgass, Isten! Valahogy elkerültük egymást.

Szeretnélek üdvözölni mégis.

Nekem azt mondták, hogy nem vagy. Elhittem, hiszen

Azt mesélik, hogy csak kitaláltak…

Sajnálom, ha nem igaz, látod, én hitetlen,

Ez az én hiszékenységem!

Vajon megsértettelek vele? Ezen gondolkoztam

Tegnap kint, a fedezékben.

Gránátok fütyültek, csapkodott a ménkű,

Bújtam volna előlük, és hirtelen

Nagyon egyedül maradtam…

Milyen jó lenne, ha volnál,

Már ettől is könnyebb lenne kicsit.

Ha kezet foghatnánk ebben a pokolban,

Ha arcod megmutathatnád, én csak annyit mondanék:

Örülök, hogy találkoztunk, Uram!

Köszönöm, hogy nékem jelet adtál,

Ahogy csillagként az égen áthaladtál. (felragyogtál)

Ma éjjel menni kell - tudom -, parancs hangzik majd,

A csatához és egy életet hoztam:

Hazáért, hogy hazaérjek Hozzád, ha vagy.

És hogy ne féljek - ha ismernélek…

Hol vagy, hol vagy most, Uram?