Szilágyi Béla: Székely miatyánk

Mi Atyánk! Ki a mennyekben vagy!
Kitől jő élet és halál!
Hívó szavunk Tehozzád szárnyal,
És vigaszra csak ott talál!
-Nagyobbak voltunk minden népnél,
S ha meghalunk is, úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe
Megkönnyezi ravatalunk!

A Te neved megszenteltessék!
-E nép mindig benned bízott...
-Te székely Isten! Félünk téged,
Bár sújtva sújt ostorod!
Atyánk! Bár itt van a halálunk,
Büszke lelkünk nem kesereg...
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,
Megszenteltessék a neved!

Óh jöjjön el a Te országod!
Add, hogy még boldogok legyünk!
Add, hogy még egyszer reánk nézzen
A mi Szent Hargita hegyünk!
Add, hogy még egyszer legyen boldog
Székelyhon minden hű fia!
Add, hogy még felvirradjon egyszer
Ez a bús, gyászos éjszaka!

A Te akaratod legyen meg!
-Hogyha már minket elhagytál,
 Ha fohászunk meg nem hallod,
S ha a sorsunk egy hős halál,
-De engedd meg, hogy kisfiunknak,
Kiért a szívünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein még
Egy dicső székely kikelet!

Ne vígy minket a kísértetbe!
Ne higgyük, hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben
Mindig csak Székely vére folyt!
-Ne add, hogy Benned is csalódjunk!
Ne add, hogy Ne higgyünk Neked...
Nem lehet az Istenünk,
Hogy Te cserbenhagyjad a népedet!

Tiéd lesz Hatalom, Dicsőség!
Ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltúnkban bízó

És jövőt szülő reményt vet.
A mi lelkünk nemesebb, büszkébb,
Merészebb, mint más népeké!
Vállaljuk, ami lehetetlen,

Mert felnézünk a Nap felé!

Tanuljatok, Ti földi népek!
Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből
Sír szélén is reményt fakaszt!
Éreznétek a Szent Hitet, mit
Minden hű Székely szív dobog!
Éteznétek!... és megértenétek.
Hogy a Székely csak győzni fog!

Győzünk! Ha nem mi: unokáink!
S mi szépen, csendben meghalunk...
Mert tudjuk: egyszer még felharsan
Erdély szent hegyein a dalunk!
-Bár mi szívünk szent keservével
E jégvilágban megfagyunk,
Hiszünk most... és hiszünk mindörökké!
Amen! Mi székelyek vagyunk!